CÉLÁLLOMÁSTOP Malaga |
 |
Calle Alcazabilla
Rövid séta után a Plaza de Aduana felől az Alcazaba zömök várfalai előtt találjuk magunkat, amely a város arculatának egyik legmeghatározóbb eleme. Az erődöt a VIII. században emelték, de jelentős részét a XI. század közepén építették hozzá. Az erődítménybe a Krisztus Kapujának nevezett bejáraton keresztül juthatunk, ahol az első szentmisét ünnepelték, miután Malagát visszahódították a móroktól a keresztények. Az Alcazaba egyike a Spanyolországban fennmaradt legnagyobb mór katonai létesítményeknek. Részét képezte az arab Malaga védelmi rendszerének, összeköttetésben állva a városfalakkal, amelyek az idők során eltűntek. Az Alcazabat dupla fallal vették körül, tornyai szögletesek. Az Alcazabilla utcáról induló cikkcakkos emelkedőről gyönyörű látvány nyílik a hegyre felkapaszkodó téglafal maradványaira.
Miután átléptük Krisztus Kapuját, a csodálatos fasorokkal, jázminokkal és virágokkal szegélyezett arab kertekben találjuk magunkat. Ha egyszer felértünk a fal tetejére, hagyjunk időt magunknak gyönyörködni a kikötőre és a városra nyíló csodálatos kilátásban. Végül meglátogathatjuk a Régészeti Múzeumot, vagy a római színházat, de semmiképp sem érdemes kihagyni a túrát a Gibralfaro hegyére. Egy séta tele történelemmel, amelyet biztosan nem bánunk meg. Castillo de Gibralfaro
Ez a csodálatos létesítmény a XIV. században épült, amikor a granadai I. Yusef elrendelte, hogy a régi föníciai várfok és világítótorony helyén építsék meg – innen a neve is, gebel-faro, azaz a világítótorony sziklája. A vár arról is nevezetes, hogy ez volt a nyertes csata helyszíne, amikor 1487-ben a katolikus királyok visszahódították Malagát a mórok kezéről. Három hónapig tartó hosszú ostrom után a kasztíliai hadseregnek csak akkor sikerült bevennie a 15.000 afrikai és malagai harcos által védett várost, mikor azoknak elfogyott az élelme. Ezután Ferdinánd elfoglalta az erődítményt, felesége, Izabella királynő pedig szintén a városban rendezte be rezidenciáját. Mindebből a csodás történelmi létesítményből mára csak falak és tornyok maradtak, melyek méltóságteljesen emelkednek a hegy fenyő és eukaliptusz erdői fölé. Katedrális Plaza del Obispo Malaga katedrálisa 1528 és 1782 között épült egy régi mecset helyén, vagy annak közelében. Annak ellenére, hogy az eredeti tervek szerint két tornya lenne, csak egyik épült meg a pénzügyi források hiánya miatt. Erről a jellegzetességéről kapta a nevet, ahogy a köznyelv hívja: La Manquita, azaz a félkarú. A stílusok keveredése nagyon szembetűnő, és érthető is, hiszen 254 éven át tartott az építkezés. A reneszánsz alapok mellé gótikus, barokk és neoklasszicista stíluselemek párosulnak.
A templomba lépve lenyűgöz minket hatalmas mérete, három hajója ugyanolyan magas, habár a főhajó sokkal szélesebb a mellékhajóknál. Az ilyen magasságokban való stabilitás eléréséhez az építész egy eredeti módszert használt, a különböző stílusú, koronapárkányzattal elválasztott oszlopsorokat egymásra helyezte, a klasszikus hagyomány elemeit ötvözve a reneszánsz elemekkel. Az egész templomot gyönyörűen díszített boltíves mennyezet zárja felülről. A kórusülések 42 faragott szobra Pedro de Mena keze munkáját dicséri. Nem hagyhatjuk említés nélkül a két lenyűgöző barokk orgonát és a díszes márvány szószékeket. Az oldalkápolnák értékes műtárgyakat őriznek: Pedro de Mena Könnyező Szűzanya, Alonso de Mena Krisztus a keresztjén, és Alonso Cano a Rózsafűzér Szűzanyja című alkotásait. Ha a katedrálisban járunk, mindenképp keressük fel a Notre-Dame-des-Rois kápolnát a csodálatos Szűz és gyermek szoborral, a Ste-Barbe kápolnát a gyönyörű gótikus oltárral, és a márványból készült Megtestesülés kápolnáját. Templomok
1847-ben alapították és a város vértanúinak szentelték ezt a gyönyörű templomot, melynek jellegzetessége mudéjar stílusú tornya. Belsejét csodálatos barokk díszítés és Francisco Ortiz barokk szobra teszi még szebbé. Iglesia de Santiago 1490-ben alapították, és akárcsak az előző templomnak, tornya mudéjar, belseje barokk stílusú. Itt tekinthetjük meg Pablo Picasso keresztlevelét. Iglesia del Santo Cristo de la Salud A XVII. századi templombelső igen lenyűgöző csodálatos oltárképével és díszes kupolájával. Iglesia San Juan Bautista 1490-ben alapították a templomot, barokk tornyát 1770-ben építették hozzá. Több kápolnával és egy gyönyörű oltárral büszkélkedhet. A XVII. századi Keresztelő Szent Jánost ábrázoló oltárkép Francisco Ortiz munkája. Santuario de la Victoria
Ugrás a lap tetejére
Jogi nyilatkozat: Az oldal szerzői mindent megtettek azért, hogy az itt található információk a valóságnak megfeleljenek, de a szerzők nem vállalnak semmilyen felelősséget az információk felhasználása vagy értelmezése során bekövetkezett károkért, veszteségért vagy kellemetlenségért. |
  kép nagyítása
| |||||||||||
Malagai műemlékek | Malagai múzeumok | Éjszakai élet Malagában | Malagai strandok | Éttermek |
||
Hatalmas, oszlopokkal és római oszlopfőkkel díszített kapuk szegélyezik utunkat a séta során. Bejáratok és zegzugok labirintusa teszi sétánkat még szórakoztatóbbá. 
Kívül három boltív alatt három kaput láthatunk, körülöttük különböző színű márványból készült gyönyörű díszítéssel. Az ajtókon domborművek vannak, a két szélső Malaga védőszentjeit, Szent Ciriaco-t és Szent Paulát ábrázolja, míg a középső egy bibliai jelenetet. 
Iglesia de los Mártires (balra a képen)
1487-ben emelték a templomot, azon a helyen, ahol a katolikus fejedelmek felverték sátraikat Malaga ostromának idején. Legfőbb éke a főoltáron levő oltárkép. Kriptájában a Buenavista grófok családja nyugszik, akik a XVII. században a templomot újjáépíttették. 
